Ady Endre - Sorsunk : CoverByGaben

@old_new-f9r

Ady Endre „Sorsunk” című verse a lét kiszolgáltatottságáról, az emberi élet gyengeségeiről és a remények kudarcáról szól.
Két ellentétes pillanatot jelenít meg: az első részben a hamis erőérzet és az elérhetetlen vágyak felemelkedése, míg a második részben a teljes reménytelenség és a bánat uralja az életet. A vers végén a lírai én sorsszerűnek tekinti a küzdelmet és a kudarcot, amely elkerülhetetlenül a sírig kíséri.
A reménytelenség és az önvád állandó körforgása végigkíséri az embert, miközben vágyai soha nem teljesülnek.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eredeti szöveg (feldolgozva):

Ady Endre: Sorsunk



Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szivünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.