Szép Ernő - Ne higgy! : CoverByGaben

@old_new-f9r

Téma:
A vers központi gondolata a hit és az igazság keresése. A költő arra szólít fel, hogy ne higgyünk a kegyetlenségben, a hazugságokban, a borzalmakban, amelyeket az emberek vagy a világ terjeszt. Szép Ernő a hitet, a szeretetet és a pozitív értékeket állítja szembe a világ sötét és romlott oldalával.

Hangulat:
A vers hangvétele szenvedélyes, egyben buzdító. Felszólítja az olvasót arra, hogy ne adja fel a reményt, ne higgye el a borzalmakat és a kegyetlenséget, hanem maradjon meg a szépségben, az örömben és a szeretetben.

Stílus és kifejezésmód:
Szép Ernő jellegzetes könnyed és beszédes stílusa itt is megjelenik, bár a vers mondanivalója komoly. Az ismétlések ("Ne hidd...") és az erőteljes felszólítások ("Szemembe nézz, ne hagyd magad!") azt a célt szolgálják, hogy megerősítsék az üzenetet és fokozzák az érzelmi hatást.

Képi világ:
A vers képei éles ellentéteket festenek: a hazugság, kegyetlenség és bűn sötétségében az igazság és a szeretet a fényt képviseli. Az olyan sorok, mint „a fényképed, meg a tavasz, s az Igazság” a tisztaságot és örökkévalóságot emelik ki.

Üzenet:
A költő arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazság nem a kegyetlenségben és a romlásban rejlik, hanem az emberi tisztaságban, barátságban, szeretetben és gyöngédségben. A vers végkicsengése szerint a tisztaság és a szeretet tartósabb és valósabb, mint a bűn és a kegyetlenség.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eredeti szöveg (feldolgozva):

Szép Ernő - Ne higgy!


Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.

Belénk döfték a kést, ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!

Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!