Kosztolányi Dezső - Láz : CoverByGaben

@old_new-f9r

Verselemzés:

Kosztolányi Dezső: Láz - 1905.

🌑 Téma és hangulat
A vers az élet rövidségéről és a mindent elnyelő halál közelségéről szól. A lírai én egyfajta lázban égő, sürgető belső feszültséget él át, mert érzi, hogy kevés ideje van: „Időm rövid, egy lobbanás csak”. Ez a láz egy alkotási kényszer is: a művész siet, hogy minél többet hagyjon hátra a múlandó időben.

A hangulat folyamatosan nyugtalanító, lázasan felfokozott, szinte lázas víziók és képek váltogatják egymást, miközben a halál árnyéka mindvégig ott lebeg a sorok mögött.

🔥 Motívumok és képek
• Lobbanás és tűz: a „láz”, a „lobbanás” a sietséget, a múlandóság tudatát hangsúlyozza.
• Éjszaka és árnyak: az „árnyak beszélgetnek velem”, „sötét szoba” a magány és az elmúlás érzetét kelti.
• Dicsőség, babér, csábító lugas: a költő vágyik az örökkévaló hírnévre, a halhatatlanságra, de a világ csábításai nem vonzzák már („én elfutok sötét szobámba”).
• Az ellentét a társaság és a magány között: a „vidor ifjak”, a „tivornyagőz” nem adnak számára megnyugvást, míg ő a sötét, magányos szobában alkot.

⚡️ Fő gondolatok és ellentétek
1. Múló élet – örök alkotás: A költőt hajtja a tudat, hogy az idő múlik, de ő szeretne valamit hátrahagyni, ami örök.
2. Magányos szenvedély – üres társasági lét: A „vidor ifjak” felszínes vigalma semmit sem ad neki, ő a saját lázában ég.
3. Halál és lázálom: A halál gondolata szinte őrületbe kergeti („ez a gondolat majdnem megőrjít”), miközben mégis a munkába, a művészi alkotásba kapaszkodik.

Eredeti szöveg (feldolgozva):

Kosztolányi Dezső: Láz - 1905.

Időm rövid, egy lobbanás csak,
aztán örökre elenyész,
kihal szivemből eszme, érzés,
s kietlen éj lesz az egész.
Nem, nem - rohadni ismeretlen:
bősszé teszi nagy lelkemet
vágyam, dicsőség s élet, élet...
Engedjetek, engedjetek!

Sietni kell! Munkára gyorsan!
Nincs késni percem, érezem,
oly messze még a hír babérja
és oly rövid az életem.
Ma barna fürtöm, ámde holnap
meglátom rajta a deret,
az elmulás havát, mi elhív...
Engedjetek, engedjetek!
Sivár napom dologba töltöm,
s a hosszu éjet átirom.
Tollam rohan bús sejtelemtől,
látom az éjszakán sirom.
Miért kacagtok vidor ifjak,
ott a vidám pohár megett?
Nem áll kezembe jól a kancsó...
Engedjetek, engedjetek!

Vígságotok úgysem vidít fel,
mert érezem, jön a halál.
S ott a nehéz tivornyagőzben
borzongva homlokomra száll.
Hogyan, múlás, üres feledtség
győz itt az emberész felett?
E gondolat majdnem megőrjít...
Engedjetek, engedjetek!

Ó, míg ti hangosan kacagtok,
árnyak beszélgetnek velem.
Nekem bukás, sötét kudarc az,
mi nektek édes győzelem.
Hiába csábít langyos éjen
rózsás lugas, dalos berek,
én elfutok sötét szobámba...
Engedjetek, engedjetek!

Szálljunk előre! Csak te légy itt,
álomvilágom istene.
Adj csókot e szomjú ajakra
s az égbe röppenek vele.
Már int a lángoló dicsőség,
vezess: követlek reszketeg
s így zúgjuk együtt a tömegnek:
Engedjetek, engedjetek!

1905.


#dal #song #ai #vers #cover #gaben #költemény #költők #magyar #1848 #láz #halal #harc #idő #time #fight #death #kosztolányi #dezső #faver