Reményik Sándor - Csendes Csodák : CoverByGaben
@old_new-f9r
Reményik Sándor „Csendes csodák” című verse a mindennapi életben rejlő apró csodákra hívja fel a figyelmet, elutasítva a grandiózus események várását. A lírai én arra bátorítja az olvasót, hogy figyelje meg a mindennapok egyszerű szépségeit, mint például a szív dobogását vagy a csillagokat az égen, amelyek mind titkos csodák.
A vers hangsúlyozza, hogy a nagy csodák helyett a kicsi, finom élmények adják meg az élet valódi értelmét. Az árnyékunk, a vízben tükröződő ég és a hópelyhek mind szimbolizálják az élet csendes, de mégis lenyűgöző szépségét. A végén a vers Isten jelenlétének ígéretét is magában hordozza, amely a kis dolgokban való felfedezés révén valósul meg.
Az üzenet lényege, hogy az apró csodák és örömök révén találjuk meg az élet valódi értelmét, és várjuk Isten eljövetelét a mindennapokban.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eredeti szöveg (feldolgozva):
Reményik Sándor: Csendes Csodák
Melitskó Saroltának
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.